Lampard a West Hamnél nevelkedett, csakúgy, mint Joe Cole. Nem véletlen, hiszen édesapja, idősebb Frank Lampard is a „Hammers” játékosa, majd később edzője volt. A klub felnőtt-csapatában 1996-ban mutatkozott be, ám inkább kölcsönadták a Swansea City-nek. Az 1997/98-as szezonra viszont alapemberré vált a West Hamben.

A csapat motorja, a Chelsea, és az angol válogatott alapembere. Lampard 2001-es átigazolása óta kimagasló formában futballozik. A 2003/04 szezonban a házi góllövőlistán második lett, és ő adta a legtöbb gólpasszt. Az Arsenal-os Henry mögött második lett az Év Játékosa szavazáson, majd a 2004/05-ös szezonban ennél is jobb volt: házi gólkirály lett, és bár a profi játékosok szavazásán Terry megelőzte, az újságírók szavazatai alapján az év játékosa lett, a klub által indított szavazáson is ő lett az Év játékosa, valamint a Centenáriumi 11-be is beszavazták. 2005 őszén nem akármilyen rekordot állított fel: sorozatban 164 Premier Liga mérkőzést játszott, megszakítás nélkül! A szurkolók egyik kedvence, igazi klasszis. Gyönyörű gólokat lő, elsősorban távolról.

A válogatottban már 1999 októberében bemutatkozott, de akkoriban még inkább az U21-es csapatnál vették számításba. A 2002-es VB-ről kihagyta Eriksson, ám a 2004-es EB-n már kezdőként számított rá – Lampard a bizalmat két góllal hálálta meg! Azóta természetesen kihagyhatatlan...